Falutörténet

A Tolnai–Hegyhát dombjai között megbúvó falucskát hangzatos nevű miszlai dombok, Macskás, Ágnis-hegy, Böcskör, Bibor-hegy, Új-hegy ölelik körbe. A környékbeli erdők nagyvadakat rejtenek, a trófeaminőségben is egyedülálló dám-és gímszarvas állomány erre igen gazdag.  A faluvégen horgászparadicsomot, elsőrangú csukázó tavat takar a sűrű ősnádas. S az egykor gazdagon termő ódon pincékkel tarkított lankás szőlőhegyek, az akácokkal övezett löszmélyutak sétára hívnak. Három felekezet templomtornya magasodik az égbe és két kúriát, vagy ahogy a faluban mondják, kastélyt is építtettek az itt élő nemesi családok,  az alsó faluvégen levő belmajorit, és a falu felső határában álló, – ahogy a népnyelv mondja – „ főső kastélyt”.

A település nagymultú. A falu nevét (Myzla) 1324-ben említik először oklevelek, a középkorban a simontornyai várhoz tartozott. A török hódoltság alatt elnéptelenedett, majd 1715-ben Salomvári János telepítette be újra magyar telepesekkel, katolikusokkal, reformátusokkal és evangélikusokkal. Miszlát évszázadokon keresztül olyan nemesi családok uralták, a Márffyak (szentkirályszabadjai), Kissek (nemeskéri), Inkeyek (pallini), akik országos viszonylatban is jelentős személyiségek voltak. Felvirágzását, közel három évtizedes mezővárosi rangját (1843-1886) többek között annak köszönhette, hogy földesurai kiemelten törődtek a faluval.

Miszla (a felvételt Kovách Aladár készítette a faluról 1909-ben, a fotó a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum tulajdona)

Talán kevesen tudják, hogy Nemeskéri Kiss Pál császári és királyi kamarás, a fiumei szabadkikötő és a tengermellék kormányzója itt született Miszlán, és itt is van eltemetve a fenyves erdőben, kívánsága szerint ott, ahol a lova megbotlott. Szülei, Forintosházy Forintos Jozefa és Kiss János királyi udvarnok, a miszlai katolikus templom falában alusszák örök álmukat.


A Kiss (nemeskéri) család címere Nemeskéri Kiss Pál szüleinek márványtábláján a miszlai katolikus templomban

Nemeskéri Kiss Pál mintagazdaságot hozott létre itt Miszlán, apósával, a reformkor kiemelkedő személyiségével, Csapó Dániellel együttműködve. Mindketten fogékonyak voltak az újra: szőlőoltványokat, nemesített vetőmagvakat hozattak külföldről, selyemtenyésztéssel foglakoztak, téglaégetőt, pálinkafőzdét, olajütőt működtettek. Kiss Pál felesége, Csapó Ida alapította a miszlai óvódát, az elsők egyikét az országban. A szépségéről és kiváló szelleméről híres honleány, emlékiratíró  számos kortársa, köztük Kossuth és Széchenyi megbecsülését is kivívta.

A nemesszívű földesúr, Kiss Pál uradalmát unokaöccsére, báró Inkey Nándorra hagyta olyan kikötéssel, hogy halála évfordulóján minden évben a katolikus és a református lelkész urak tartsanak érte misét. Szentjóbi Szabó Zoltán miszlai református lelkész 25 évig követte a végrendelet teljesítését, utána már nem akadt nyomára.  Az Inkeyek törzsbirtoka Horvátországban, Rasszinyán volt, Miszlára inkább csak pihenni látogattak el, a gazdaság ügyeit gazdatisztek intézték. Inkey Nándor nagy teljesítményű hengermalmot létesített a faluban. A Pincehely és Miszla közötti földes utat ma is „Liszthordó útnak” hívják, mert a malom forgalmát ezen bonyolították. A báró halálával a birtok három részre szakadt.

Báró Inkey Nándor
(Forrás: Nemzeti Portrétár (www.npg.hu)

Fia, Inkey Imre az egyik rész örököse, a fennmaradó részek Lányi Márton budapesti ügyvéd és Martin József magyar királyi gazdasági főtanácsos tulajdonába kerültek. Ő a bikádi részen híres ménest tartott, gazdasága mintaértékű volt. Kastélyát is Bikádon építette fel. Jelentős része van a Gyönk-Miszla bekötőút építésében. Telket és építési kölcsönt bocsátott a falu rendelkezésére iskola építése céljából, így kezdődött meg  a tanítás a bikádi iskolában 1939-ben.  Az első világháborús hősök emléktábláját ő ajándékozza  a falunak. Miszla díszpolgára.
A nemesi családok utolsó képviselői Inkey Imre gyermekei, Lili baronesz és Mirkó úrfi az 1940-es évek közepéig éltek a faluban.

A kastély Bikádon

SALOMVÁRI JÁNOS (-1727) Miszla telepítő birtokosa. Közéleti tisztségei: 1689-ben segédszolgabíró, 1702-ben főbíró, 1716-ban helyettes aispán, 1719-ben táblabíró Veszprém megyében. A veszprémi Szent Anna kápolna építtetője, ez a család temetkező helye is. Felesége Zámory Magdolna. Gyermekük nem született. Salomvári János halála után özvegye, Zámory Magdolna Kiss  (nemeskéri) Sándorhoz ment férjhez, magával víve hozományul Salomvári összes vagyonát. Salomvári 1726-os végrendeletében Miszla saját birtokként volt feltüntetve. Zámory Magdolna összes javait férjére, Kiss Sándorra ruházta, így került Miszla a nemeskéri Kiss család kezébe.

NEMESKÉRI KISS SÁNDOR (1694 körül-1777) Miszlának 1733-tól földesura, az első birtokos a Kissek közül.Veszprém megyei főbíró 1730-38 között, majd táblabíró. Első felesége, Zámory Magdolna halála után feleségül veszi Daróczy Ferenc tolnai alispán lányát, Zsófiát. Felesége révén jelentős birtokai vannak a paksi és a bölcskei közbirtokosságban is. Házasságukból 8 gyermek születik. Fiai közül Ignác és János birtokosok Miszlán. Miszlán két felekezetnek, a reformátusnak és a katolikusnak ő építtet templomot.


Nemeskéri Kiss Pál  és Csapó Ida (Egger Vilmos festményei, 1828)

NEMESKÉRI KISS PÁL (Miszla, 1799 – Miszla, 1863)  császári és királyi kamarás, a fiumei szabadkikötő és a tengermellék kormányzója 1837-1848 között, a főrendiház tagja, a szardíniai Móricz-és Lázár rend vitéze. Kormányzósága alatt készülnek a tervek és kezdődnek a munkák a Vukovár-Fiume és a Buda-Fiume vasút valamint a nagykikötő és a hullámgát építésére. Miszlán tetemes segítséget nyújt a református parókia építéséhez. Ferdinánd császártól vásártartási jogot kér Miszlának 1842-ben. Felesége Csapó Ida (tagyosi). Gyermekük nem született.

(A Nemeskéri Kiss Pál nevet más is viselte a famíliában,  így előfordul, hogy a két személyt tévesen azonosítják. Miszla – Bikád szülötte Kiss Miklós (nemeskéri) (1820-1902). Habsburg-hű nagybátyja, a fentebb említett fiumei kormányzó,  Kiss Pál örökbe akarta fogadni, ám előbb liberális eszméinek megtagadását kérte. A hevesvérű ifjú eltépte az okiratot. Kiss Miklós, aki Kossuth bizalmi embere volt, Gödön vásárolt kúriát, a hozzá tartozó sződi birtokokkal együtt. Az ő másodszülött fia szintén  Nemeskéri-Kiss Pál (1856-1928) 1895-ben Zólyom vármegye főispánja, földművelésügyi államtitkár 1896-1903 között,  és korának igen neves vadásza.  A gödi birtok ügyeit ő intézte, folytatta az  apja által megkezdett nagyarányú fejlesztéseket (gödi tehenészet, szeszgyár, iparvasút, versenylóistálló…). Szapáry Vera grófnőt vette feleségül, fiai, Géza és Sándor, szintén neves vadászok voltak és publikáltak is.

INKEY NÁNDOR (1829-1891) A bárói méltóságot ő szerzi a családnak 1875-ben. Kőrös megye alispánja, a horvát országgyűlés virilista tagja. A Szent István rend vitéze rangot 1861-ben kapja. 1882-ben  a belső titkostanácsosi méltóságot nyeri el. Felesége Deym Ludmilla grófnő. Gyermekeik : Ferdinandina (a miszlai Nándina földrajzi név a nevéből ered) Gabriella, Ludmilla (a miszlai Ludmilla major névadója) és Imre. Utóbbi apja halála után földbirtokos Miszlán. Császári és királyi kamarás, a magyar főrendiház tagja. A máltai rend tiszteletbeli vitéze, tartalékos huszárhadnagy. Felesége Buttera-Vicentini Franciska. Gyermekeik Ludmilla (Lili) és Imre (Mirkó).

Az Inkey család címere

(Deák Varga József címerfestő alkotása)
(Forrása: Inkey breviárium. A pallini nemes báró Inkey család leszármazása, életrajzi adatokkal / Dr. Károlyi Attila. Zalaegerszeg, 2001.)

TÁJHÁZ



 

Fotóinkból

emberek_13 legi_21 056 C. VARNAI_030