A Tolnai–Hegyhát dombjai között megbúvó falucskát hangzatos nevű miszlai dombok, Macskás, Ágnis-hegy, Böcskör, Bibor-hegy, Újhegy ölelik körbe. A környékbeli erdők nagyvadakat rejtenek, a trófeaminőségben is egyedülálló dám-és gímszarvas állomány erre igen gazdag. A faluvégen horgászparadicsomot, elsőrangú csukázó tavat takar a sűrű ősnádas. S az egykor gazdagon termő ódon pincékkel tarkított lankás szőlőhegyek, az akácokkal övezett löszmélyutak sétára hívnak. Három felekezet templomtornya magasodik az égbe és két kúriát, vagy ahogy a faluban mondják, kastélyt is építtettek az itt élő nemesi családok, az alsó faluvégen levő belmajorit, és a falu felső határában álló, – ahogy a népnyelv mondja – „ főső kastélyt”.
A település nagymultú. A falu nevét (Myzla) 1324-ben említik először oklevelek, a középkorban a simontornyai várhoz tartozott. A török hódoltság alatt elnéptelenedett, majd 1715-ben Salomvári János telepítette be újra magyar telepesekkel, katolikusokkal, reformátusokkal és evangélikusokkal. Miszlát évszázadokon keresztül olyan nemesi családok uralták, a Márffyak (szentkirályszabadjai), Kissek (nemeskéri), Inkeyek (pallini), akik országos viszonylatban is jelentős személyiségek voltak. Felvirágzását, közel három évtizedes mezővárosi rangját (1843-1886) többek között annak köszönhette, hogy földesurai kiemelten törődtek a faluval.
Talán kevesen tudják, hogy Nemeskéri Kiss Pál császári és királyi kamarás, a fiumei szabadkikötő és a tengermellék kormányzója itt született Miszlán, és itt is van eltemetve a fenyves erdőben, kívánsága szerint ott, ahol a lova megbotlott. Szülei, Forintosházy Forintos Jozefa és Kiss János királyi udvarnok, a miszlai katolikus templom falában alusszák örök álmukat. Nemeskéri Kiss Pál mintagazdaságot hozott létre itt Miszlán, apósával, a reformkor kiemelkedő személyiségével, Csapó Dániellel együttműködve. Mindketten fogékonyak voltak az újra: szőlőoltványokat, nemesített vetőmagvakat hozattak külföldről, selyemtenyésztéssel foglakoztak, téglaégetőt, pálinkafőzdét, olajütőt működtettek. Kiss Pál felesége, Csapó Ida alapította a miszlai óvódát, az elsők egyikét az országban. A szépségéről és kiváló szelleméről híres honleány, emlékiratíró számos kortársa, köztük Kossuth és Széchenyi megbecsülését is kivívta. A nemesszívű földesúr, Kiss Pál uradalmát unokaöccsére, báró Inkey Nándorra hagyta olyan kikötéssel, hogy halála évfordulóján minden évben a katolikus és a református lelkész urak tartsanak érte misét. Szentjóbi Szabó Zoltán miszlai református lelkész 25 évig követte a végrendelet teljesítését, utána már nem akadt nyomára. Az Inkeyek törzsbirtoka Horvátországban, Rasszinyán volt, Miszlára inkább csak pihenni látogattak el, a gazdaság ügyeit gazdatisztek intézték. Inkey Nándor nagy teljesítményű hengermalmot létesített a faluban. A Pincehely és Miszla közötti földes utat ma is „ Liszthordó útnak” hívják, mert a malom forgalmát ezen bonyolították. A báró halálával a birtok három részre szakadt. Fia, Inkey Imre az egyik rész örököse, a fennmaradó részek Lányi Márton budapesti ügyvéd és Martin József magyar királyi gazdasági főtanácsos tulajdonába kerültek. Ő a bikádi részen híres ménest tartott. Kastélyát is ott építette fel. A nemesi családok utolsó képviselői Inkey Imre gyermekei, Lili baronesz és Mirkó úrfi az 1940-es évek közepéig éltek a faluban.
A Kiss (nemeskéri) család címere Nemeskéri Kiss Pál szüleinek márványtábláján a miszlai katolikus templomban
SALOMVÁRI JÁNOS (-1727) Miszla telepítő birtokosa. Közéleti tisztségei: 1689-ben segédszolgabíró, 1702-ben főbíró, 1716-ban helyettes aispán, 1719-ben táblabíró Veszprém megyében. A veszprémi Szent Anna kápolna építtetője, ez a család temetkező helye is. Felesége Zámory Magdolna. Gyermekük nem született. Salomvári János halála után özvegye, Zámory Magdolna Kiss (nemeskéri) Sándorhoz ment férjhez, magával víve hozományul Salomvári összes vagyonát. Salomvári 1726-os végrendeletében Miszla saját birtokként volt feltüntetve. Zámory Magdolna összes javait férjére, Kiss Sándorra ruházta, így került Miszla a nemeskéri Kiss család kezébe.
Csapó Ida és Nemeskéri Kiss Pál (Egger Vilmos festményei)
NEMESKÉRI KISS PÁL (Miszla, 1799 – Miszla, 1863) császári és királyi kamarás, a fiumei szabadkikötő és a tengermellék kormányzója 1837-1848 között, a főrendiház tagja, a szardíniai Móricz-és Lázár rend vitéze. Felesége Csapó Ida (tagyosi). Gyermekük nem született. Kiss Pál síremlékét a miszlai fenyveserdő őrzi. A család ősi fészke Nemeskéren található.
(A Nemeskéri Kiss Pál nevet más is viselte a famíliában, így előfordul, hogy a két személyt tévesen azonosítják. Miszla – Bikád szülötte Kiss Miklós (nemeskéri) (1820-1902). Habsburg-hű nagybátyja, a fentebb említett fiumei kormányzó nemeskéri Kiss Pál örökbe akarta fogadni, ám előbb liberális eszméinek megtagadását kérte. A hevesvérű ifjú eltépte az okiratot. Kiss Miklós, aki Kossuth bizalmi embere volt, Gödön vásárolt kúriát, a hozzá tartozó sződi birtokokkal együtt. Az ő másodszülött fia szintén Nemeskéri-Kiss Pál (1856-1928) 1895-ben Zólyom vármegye főispánja, földművelésügyi államtitkár 1896-1903 között, és korának igen neves vadásza. A gödi birtok ügyeit ő intézte, folytatta az apja által megkezdett nagyarányú fejlesztéseket (gödi tehenészet, szeszgyár, iparvasút, versenylóistálló…). Szapáry Vera grófnőt vette feleségül, fiai, Géza és Sándor, szintén neves vadászok voltak és publikáltak is. ) INKEY NÁNDOR (1829-1891) A bárói méltóságot ő szerzi a családnak 1875-ben. Kőrös megye alispánja, a horvát országgyűlés virilista tagja. A Szent István rend vitéze rangot 1861-ben kapja. 1882-ben a belső titkostanácsosi méltóságot nyeri el. Felesége Deym Ludmilla grófnő. Gyermekeik : Ferdinandina ( a miszlai Nándina földrajzi név a nevéből ered), Gabriella, Ludmilla ( a miszlai Ludmilla major névadója), és Imre.
Az Inkey család címere
